Elérhetőségeink

E-mail:

bese.t.egyesulet@gmail.com

Cím: 3463, Négyes, István király u. 25

Tel: 06/20-991-5358

Adószám: 19211514-1-05

 

 

Látogatók száma

243179
Ma:
Ebben a hónapban:
Összesen:
267
9081
243179

Első lépések - út a közösségi gazdálkodás felé

Nagyon sok vidékfejlesztési, közösségépítő program indul manapság. A céljuk közös: újraéleszteni a mai magyar vidéket. Hogy miért kell a vidéket „újraéleszteni”? Bár a legtöbb városlakónak idillikus elképzelései vannak a faluról: „ott még minden házban disznót meg tyúkot tartanak””falun még van közösség, esténként, munka után kiülnek beszélgetni az emberek”. Sajnos ezek a romantikus képek korántsem igazak.

Falun az emberek élete sokszor semmiben nem különbözik a városi emberétől, reggel elmegy dolgozni, este hazajön hulla fáradtan, beül a tévé elé, és pont ugyanazokat a sorozatokat nézni, mint néhány tíz kilométerrel arrébb a panellakásban. Hétvégén csak annyi ideje van, hogy lenyírja a ház körül a füvet, eszébe se jut állatokat tartani. Persze akadnak kivételek, de ezek nagy része nyugdíjas, aki egész életét úgy élte le, hogy megtermelte magának, amit csak lehet. Közösség nincs, hacsak a kocsmában a közmunka utáni gőzt leeresztő csoportosulást nem tekintjük annak.

Szóval ez a kiindulási alap, ezen kell változtatni. Már első ránézésre is kiderül, hogy ez nem öt perces munka, és nem is egy éves. És a kívülről jövő, sokszor Budapestről irányított vidékfejlesztési kezdeményezések általában itt buknak el. Mert nem elég egyszer pénzt, vagy tyúkot adni, azzal nem fog változni semmi. Helyben kell lenni, helyben kell élni. Nemrég olvastam, hogy egy jól működő közösséghez szükséges, hogy legyen egy bizonyos „együttműködési kényszer”, azaz a közösségből olyan nyeresége legyen a közösség tagjainak, amelyet kizárólag onnan szerez meg (azaz részben vagy teljesen abból él). Mi helyben élünk és minden szándékunk szerint közösen szeretnénk megtermelni a saját élelmiszerünket.

A másik probléma, amit sokszor elfelejtenek az emberek, a fokozatosság. Sajnos ez a világ nem úgy működik, hogy egyik napról a másikra ki tudjunk lépni a fogyasztói társadalomból. Ma még boltba veszem a kenyeret, holnap pedig a saját búzámból, kovászomból gyúrom. Kell az átmenet, az apró fokozatos lépések egy cél irányában. Ez a program is egy első, vagyis inkább második lépés. Van néhány lelkes család, akik leosztjuk egymás között a feladatok egy részét (ki nevel paprikapalántát és ki paradicsomot, ki ültet krumplit ki pedig csirkét keltet), a többit pedig közösen csináljuk. De a fizikai munkák mellett nagyon sok szellemi és lelki munka vár ránk, míg igazi közösségé kovácsolódunk. Elindulunk egy úton, és reméljük, hogy közösséget alkotva, jó példát mutatva sok-sok éven keresztül sikerül változtatni a vidéki emberek hozzáállásán.

 1. Az első probléma, amire a programunk megoldást keres a mezőgazdasági sokféleség drasztikus csökkenése: egyre kevesebb fajtát használunk, amelyek egyre kevésbé ellenállóak a szélsőséges időjárási viszonyoknak.

A jelen mezőgazdasági gyakorlat szerint a tájfajták nem jelentenek igazán értéket, így a gyümölcsösök, „szőlők” megszüntetésével, az idősek kihalásával a tájfajta gyümölcs- és zöldségfajták száma évről évre csökken. Ezáltal a genetikai diverzitás, valamint az egészséges, magas beltartalmi értékű táplálékok elérhetősége csökken, veszélyeztetve az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodást, és az élelmiszer-biztonságot (erről bővebben pl itt lehet olvasni). Ezzel a programmal célunk a genetikai diverzitás növelése a térségben, a fellelhető hagyományos illetve tájfajta zöldség, gyümölcs valamint őshonos állatfajták – első körben baromfi fajták– térségi szaporításának megoldásával és szélesebb körben elérhetővé tételével. Első lépésként összegyűjtjük a térségben a még használt élelmiszernövény fajtákat: például babot, borsót, paprikát, paradicsomot, mindenféle gyümölcsöket. Hallottatok már például a fecskehasú babról? Erzsi babról? Piros csörgős almáról? Jegenyekörtéről? Rózsaszilváról? Hihetetlenül sokféleségben termesztették régen a növényfajtákat, és higgyétek el, nem véletlenül. Nem is szórakozásból szelektáltak ennyiféle fajtát. Gyönyörű szépen megkomponálták a fajtákat, úgy hogy egész évben, mindig legyen friss(!) és szárított zöldség-gyümölcs, teremjen szikes és homokos földben, korán és későn, legyen szárítani és lekvárnak, befőzve és pálinkának. Bírja a hideget, meleget, szárazságot, árvizet, ellenálljon a betegségeknek. A lényeg, hogy alkalmazkodjon az adott körülményekhez.

 

Nektek van otthon ilyen- akár nevesics- zöldségetek, gyümölcsötök? Ha igen, és ráadásul Dél-Borsodban laktok, akkor jelentkezzetek az Egyesület elérhetőségein, és legyetek Ti is részesei a térségi génbanknak! 

 


A program a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával, Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alapok támogatásával valósulhat meg.